A fővárosi gárda szezonbeli legrosszabb teljesítményét nyújtotta, bár az is igaz, hogy a vendég Barcelona nagyszerűen megszűrte a hazaiak amúgy roppant körülményes támadásait. A mérkőzés végkimenetele egy percig sem volt kérdéses, sőt azt is mondhatjuk, hogy a 0-3-as végeredmény a Madrid számára hízelgő. A spanyol sajtó már napokkal ezelőtt csak a mérkőzéssel foglalkozott, s mindenki joggal remélhette, hogy a 2005-ös esztendő második El Clásicója majd páratlan izgalmakat és egészen briliáns játékot fog hozni. Nem lett így, illetve inkább az a helyes ha azt mondjuk, hogy az egyik fél – nevezetesen a Barcelona – olyan teljesítményt nyújtott ami méltó ehhez a nagy rangadóhoz, míg a másik fél kritikán aluli produkcióval rukkolt ki. A sérült játékosok közül szinte valamennyi felépült a Barcelona ellen, így a Madrid Zidane-nal és Ronaldóval a kezdőben próbálta volna rohamozni a katalánok kapuját, ám mint a végén kiderült, ez bizony csöppet sem jött össze. A találkozót a Barcelona kezdte, s rögtön az első percekben magához is ragadta a kezdeményezést Frank Rijkaard csapata. A 10. percben először Etoo gurított kiszorított helyzetben pár centivel Casillas kapuja mellé, ám a találkozó 15. percében már pontosabbnak bizonyult a kameruni. A Real Madrid mumusának számító játékos Messi labdáját juttatat Casillas kapujába, éppen megelőzvén a menteni igyekvő Roberto Carlost. 0-1! Ezek után a Barcelona tovább emelt játéka színvonalán, s a hazai együttesnek szinte alig akadt momentuma. Próbálkozott pedig Vanderlei Luxemburgo csapata, ám a Barca nagyon okosan futballozott, birtokolta a labdát, így a Madridnak szinte csak a játékszer vadászása maradt, mert kapura lövésig bizony nem sikerült eljutnia a blancóknak. A félidő hátralévő perceiben újabb gól már nem esett, így a félidőben a Real Madrid számára rendkívül hízelgően 0-1-et mutattak az eredményjelzők.

A második félidőben a Bernabéu publikuma remélte, hogy a hazaiak majd valamelyest felpörgetik az eseményeket, és legalább nyomás alá sikerül helyezni a Barcelona kapuját. Nem így lett, sőt a második játékrészben a katalánok még inkább dominánsak voltak mint az elsőben. Ronaldinho továbbra is tarthatatlan volt, csakúgy mint az argentin tehetség Leo Messi, s a gránátvörös-kék alakulat sorra dolgozta ki a veszélyesebbnél-veszélyesebb szituációkat. A 49. percben Xavi távoli lökete landolt pár centivel Casillas kapuja mögött, míg az 55. percben Leo Messi hagyott ki egy ajtó-ablak helyzetet. Félreértés ne essék, nem szerkesztői hiba az, hogy hazai lehetőséget nem tudunk feljegyezni, de a Madrid ezen a mérkőzésen teljesen veszélytelen volt Valdés kapujára. A 60. percben aztán jött a második Barcelona gól. Ronaldinho kapott egy remek labdát, aki könnyedén játszotta le az egy az egyet a Madrid védőivel szemben, végül pedig egy okos mozdulattal Casillas kapujába lőtte a labdát. 0-2, innentől kezdve szinte csak a becsületéért játszhatott a Real Madrid. A 77. percben a Real Madrid egyetlen helyzetét jegyezhettük fel, amikor Michel Salgado tette bele a lábát egy kósza labdába, ám löketét Víctor Valdés hárítani tudta. Ám még nem volt vége a katalán örömünnepnek, hiszen a 78. percben Ronaldinho újfent könnyedén hagyta faképnél a Madrid védőit, s előbb Sergio Ramost majd Iván Helguerát becsapva Casillas kapujába gurított. 0-3, teljes K.O.! A közönség soraiból felhallatszik a "fuera, fuera, fuera" rigmus, ami szép magyarsággal – finoman kifejezve – annyit tesz, hogy "tünés, tünés, tünés". Ez minden bizonnyal Vanderlei Luxemburgo vezetőedzőnek szólt, hiszen a brazil tréner eddig sem volt túl népszerű a spanyol fővárosban, most pedig gondolhatják... A harmadik Barcelona gólt ráadásul a madridi publikum meg is tapsolta, ami páratlannak nevezhető, hiszen eddig nem igen találkozhattunk olyan esettel az El Clásicók történelmében, amikor a hazai drukkerek az ellenfél gólját tapsolták volna meg.

A hátralévő percekben a Barcának meg volt az esélye, hogy még inkább fölényessé tegye a győzelmét, ám a mérkőzés végén az eredményjelzők 0-3-t mutattak. Az egyik oldalon pocsék játék, a másik oldalon pedig valóságos gálaelőadás. A Barcelona teljesen megérdemelten nyert 2004 után ismét a spanyol fővárosban, s Ronaldinho Gauchó a Barcelona üdvöskéje újfent demonstrálta, hogy 2005-ben az aranylabda bizony nála van a legjobb helyen. A Madrid tehát kikapott, ennek ellenére a bajnokság még nagyon hosszú, javításra még bőven lesz lehetőség, ám ehhez a tegnapinál lényegesen jobb teljesítményre lesz szükség, ami akkor talán sikerülhet is, ha a sokáig sérült játékosok újra formába lendülnek. A madridi szurkolók számára újabb rossz hír, hogy Raúl a mérkőzés 58. percben porcsérülés miatt cserét kért, így nem tudta befejezni pályafutása 29. El Clásicóját. Az előzetes orvosi jelentések szerint, Raúl sérülése szerencsére nem komolyabb, ám a spanyol játékos így sem szerepelhet a Real Madrid Lyon elleni BL mérkőzésén a jövő héten.